2014.szeptember.11.
*Lilly*
Éppen az utolsó sorokat írtam mikor feldúltan lépett a lakásba Emily.Feldult volt és ideges.Sosem láttam még valakit ennyire könyörtelennek.Szemei vörösek voltak,teste különböző pontjain pedig színekben pompázó ütés nyomok.Megállás nélkül járkált fel s alá.
-Elmondanád még is,hogy mi történt? Miért vagy tele foltokkal?- nyúltam karja után barátnőmnek.
Mint aki meg sem hallotta volna előző kérdésem és szélsebesen suhant ki.A ház előtt megállt egy hatalmas fekete jármű.Az ablakon keresztül figyeltem az eseményeket.Egy hatalmas kigyúrt alakot mertem felfedezni majd egy magas,fiatal,jóképű fiúra figyeltem fel.Rosszat sejtettem.Biztos voltam abban,hogy bajba került.A fekete ruhába öltözött srác melynek arcát egy fekete napszemüveg takart el megragadta Emily karját és rángatna kezdte az autó felé.Meghallottam a lányt amint kiabál kétségbeesve.Ekkor már biztos voltam benne,hogy valami baj lehet.Gondolkozás nélkül felkaptam a kabátom majd ki rohantam.Ám mire ki értem a hatalmas járműnek nyoma veszett.Utánoztam az előbbi cselekedettet így én is utánuk siettem.Legalább egy óra kocsikázás után rá bukkantam.A város végén jártam egy hatalmas villa előtt.A szám felvette azt a bizonyos "o" alakot.Nem foglalkozva senkivel és semmivel dühösen rontottam a házba.Nos,az elrabolt lány a kanapén ült egy darab papírt szorongatva.El rablója dühösen telefonált miközben össze vissza járkált.
-Valaki nagyon gyorsan magyarázza el,hogy mi folyik itt.- kiabáltam el magam.
Ledöbbent figyeltek rám.Pillanatok alatt kínos csend állt be.Hallottam fél füllel ahogy levegőt vesznek.A tekintettek össze akadnak viszont a kérdésre még nem érkezett válasz.
-Megsüketült mindenki? Mondtam valamit.Kurva gyorsan mondjátok el mi folyik itt.- ordítottam.
-Kislány vigyázz a szádra,ugyan is amíg az én házamba vagy itt nem kiabálsz.Más részt a kedves kis barátnőd kibaszottul elcseszte a dolgokat és azért van itt,hogy helyre hozza.- üvöltött vissza.
Megfagyott bennem minden.Azt sem tudtam miről beszélhet még is milyen bajba kerülhetett ami ekkora baj lenne? Kérdések halmozódtak a fejembe.Em mellé lépkedtem megragadtam karját de volt valami ami megakadályozta ezt.Szemeim lesütöttem könnyeim pedig útra törtek.
-A lány marad,viszont te mehetsz.Innen nincs menekvés aki egyszer bele esett ebbe a körbe annak már nincs innen kiút.Menj el a házból,most.- parancsolt kifele.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk majd eleget téve a kérésnek,elmentem.Fenyegetve éreztem magam,féltem.Álmaimban sem tudtam elképzelni mibe keveredhetett.
-Elmondanád még is,hogy mi történt? Miért vagy tele foltokkal?- nyúltam karja után barátnőmnek.
Mint aki meg sem hallotta volna előző kérdésem és szélsebesen suhant ki.A ház előtt megállt egy hatalmas fekete jármű.Az ablakon keresztül figyeltem az eseményeket.Egy hatalmas kigyúrt alakot mertem felfedezni majd egy magas,fiatal,jóképű fiúra figyeltem fel.Rosszat sejtettem.Biztos voltam abban,hogy bajba került.A fekete ruhába öltözött srác melynek arcát egy fekete napszemüveg takart el megragadta Emily karját és rángatna kezdte az autó felé.Meghallottam a lányt amint kiabál kétségbeesve.Ekkor már biztos voltam benne,hogy valami baj lehet.Gondolkozás nélkül felkaptam a kabátom majd ki rohantam.Ám mire ki értem a hatalmas járműnek nyoma veszett.Utánoztam az előbbi cselekedettet így én is utánuk siettem.Legalább egy óra kocsikázás után rá bukkantam.A város végén jártam egy hatalmas villa előtt.A szám felvette azt a bizonyos "o" alakot.Nem foglalkozva senkivel és semmivel dühösen rontottam a házba.Nos,az elrabolt lány a kanapén ült egy darab papírt szorongatva.El rablója dühösen telefonált miközben össze vissza járkált.
-Valaki nagyon gyorsan magyarázza el,hogy mi folyik itt.- kiabáltam el magam.
Ledöbbent figyeltek rám.Pillanatok alatt kínos csend állt be.Hallottam fél füllel ahogy levegőt vesznek.A tekintettek össze akadnak viszont a kérdésre még nem érkezett válasz.
-Megsüketült mindenki? Mondtam valamit.Kurva gyorsan mondjátok el mi folyik itt.- ordítottam.
-Kislány vigyázz a szádra,ugyan is amíg az én házamba vagy itt nem kiabálsz.Más részt a kedves kis barátnőd kibaszottul elcseszte a dolgokat és azért van itt,hogy helyre hozza.- üvöltött vissza.
Megfagyott bennem minden.Azt sem tudtam miről beszélhet még is milyen bajba kerülhetett ami ekkora baj lenne? Kérdések halmozódtak a fejembe.Em mellé lépkedtem megragadtam karját de volt valami ami megakadályozta ezt.Szemeim lesütöttem könnyeim pedig útra törtek.
-A lány marad,viszont te mehetsz.Innen nincs menekvés aki egyszer bele esett ebbe a körbe annak már nincs innen kiút.Menj el a házból,most.- parancsolt kifele.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk majd eleget téve a kérésnek,elmentem.Fenyegetve éreztem magam,féltem.Álmaimban sem tudtam elképzelni mibe keveredhetett.
